Nagybogo.HU | Nagybőgősök információs portálja


      Ma 2017. október 24., kedd, Salamon napja van.     Kapcsolat  Támogatás
Címlap Nagybőgősök Külföldiek Külföldiek (Z-A)

Külföldiek

Cím szűrő     Elemek száma 
Zymocha, Zdisklaw
Zsdanov, Vaszilij Alekszandrovics
Zinovics, Vlagyimir Kuprianovics
Zimmermann, Oscar
Zimmermann, Frederik
Zimmer, Heinz
Zidlicky, Franz
Zepperitz, Paul Rainer
Zelenka, Jan Dismas
Zamecnik, Petr
Zalud, Radomir
Wrane, Josef
Wozny, Anton
Woodrown, Anthony
Wolschke, Albert
Wolicki, Ryszard
Wolf, Ludwig Jozeph
Wolf, Hans
Woclaw, Krzytian
Witt, F.
 
1 / 39 oldal
Dall?Aglio, Artimeo
(1840-?) a parmai konzervatóriumban végzett Montanarinál. Kétrészes iskolája igen népszerű volt Olaszországban. A négyhúros nagybőgőt ő vezette be Pesaróban.


 
Klaraus, Andrzej
(1946-) Pelczar tanítványa volt. 1969-ben részt vett Genfben a nemzetközi nagybőgős versenyen, ahol második díjat nyert. Hazájában rendszeresen koncertezik. 1975 óta Mexikóban dolgozik, ahol szintén gyakran ad hangversenyeket.


 

Spekin, Gustav
(1834-1899) Németországban született, és ugyanott kapta zenei képzését. 1861 februárjától első nagybőgős lett a moszkvai Nagyszínházban, de még ugyanebben az évben megkezdte tanári működését is. Felvette az orosz állampolgárságot, és 1867-től a konzervatórium első tanára lett. A zenekari játékkal 1897-ben felhagyott, de tanári működését egészen 1899. október l-jén bekövetkezett halálig folytatta. A moszkvai konzervatóriumban ő vezette be a német vonófogást,minthogy szülőhazájában ő maga is ezt tanulta és használta. Moszkvában - néhány kivételtől eltekintve - azóta is ezt a fogásnemet tanítják. Több mint harmincéves pedagógiai munkássága során számos kitűnő nagybőgőst képezett ki. Ezek közül a legjelentősebbek A. J. Martinov és V. N. Proszkurin voltak.


 

Hörtnagel, Georg
Svájci nagybőgős és szólista. Egy hanglemeze is ismert.


 
Gertovics, Joszip Francevics
Az orosz nagybőgőművészet legkitűnőbb hagyományait folytatta, és Kuszevickij mellett a legkiválóbb orosz nagybőgős volt.1887. május 13-ikán született Wilnóban iparos család gyermekeként. Már kilencéves korában kórusban énekelt. Kezdetben hegedűt tanult és tizenöt éves korára már zenekari muzsikusként dolgozott. Csak ezután kezdett nagybőgőt tanulni N. F. Szalnyickij iskolájában, majd hat éven keresztül különböző zenekarokban játszott Rigában, Kazanyban és Moszkvában. 1910-ben felvették a Nagyszínház zenekarába.Eközben különböző magánintézetekben tanított nagybőgőt, és karvezetőként is működött. 1922-től 1933-ig, majd megszakítás után 1938-tól 1953-ig a moszkvai konzervatórium nagybőgő-tanszakának tanára volt. Kitűnő munkájának elismeréseként 1926-tól docens, majd 1940-től professzor lett. Legjelesebb tanítványai A. I. Asztahov, D. F Agafanov, V. Vasenceva és M. F. Stejnke voltak.1922-től a Moszkvai Szimfonikus Zenekar első nagybőgőse is volt, és ugyanettől az időtől kezdve szólistaként is szerepelt. Évenként egy-két önálló koncertet adott, gyakran zenekari kísérettel. Moszkván kívül is voltak fellépései, többek közt Leningrádban és Tbilisziben. Egyik legjelentősebb és egyben utolsó koncertje 1953. október 5-ikén zajlott le rendkívül nagy sikerrel. Gertovics ekkor már igen beteg volt, és nem sokkal később, 1953. december 12-ikén meghalt.Gertovics az orosz nagybőgőművészetet újabb magaslatokra emelte, és ennek egyik legragyogóbb csillaga volt. Egyik sokat emlegetett mondása: ?A nagybőgőn úgy kell játszani mint a hegedűn - csak még sokkal lágyabban. " A francia vonófogást használta, ezt is tanította. Iskolát, etűdöket és számos átiratot készített. Az orosz szerzők műveiből kiválogatott nehéz zenekari szólamrészletek gyűjteményét 1953-ban adta ki. Közismert szerzeménye a Románc.


 

Thomasz, Stefan
(1944-) Temesváron született. Zenei tanulmányait zongorán kezdte, majd ezzel párhuzamosan nagybőgőt is tanult, amely később fő hangszerévé vált. Nagybőgős tanulmányait a bukaresti zeneakadémián Prunnernél kezdte el 1963-ban, és 1968-ban Chepteánál fejezte be. Már elsőéves főiskolás korától kezdve rendszeresen koncerte?zett zongora-, illetve zenekari kísérettel. Közben zongoratanulmányait sem hanyagolta el, és gyakran kísérte kollégáit ezen a hangszeren. Még főiskolai éveihez kapcsolódik egy kiemelkedő teljesítménye, Dvorák Gordonkaversenyének nagybőgőn való előadása.Már negyedéves főiskolás korában felvették az Állami Gheorghe Enescu Zenekarba, ahol 1982 óta szólamvezető. E zenekar tagjaként járt Spanyolországban, Portugáliában, Svájcban, Jugoszláviában, Bulgáriában, az NSZK-ban, Ausztriában és Észak-Koreában.Első nyilvános fellépése 1964-ben Bukarestben az országos zenei fesztiválon volt. Első egész estét betöltő koncertjeit 1974-ben adta Bukarestben és Bacauban. Ez utóbbi helyen Dvorak említett Gordonkaversenyét is játszotta zenekari kísérettel. Ezek a nagy sikerű koncertek megnyitották számára a rendszeres hangversenyezés lehetőségeit. Azóta is gyakran koncertezik a fővárosban, ahol a Gheorghe Enescu, valamint a Rádió és Televízió zenekarai kíséretével lép fel. Románia szinte valamennyi nagyvárosában szerepelt már az ottani zenekarok közreműködésével.Első nyugat-európai fellépésére 1983 decemberében került sor Bécsben, ahol a Musikverein Brahms-termében I. Dumitrescu Movemur et sumus, valamint E. Wendel Midual című műveit játszotta zongorakísérettel. Thomas műsorán klasszikus szerzők mellett rendszeresen helyet kapnak a kortárs román zeneszerzők művei is. Munkássága inspirálóan hatott komponista kortársaira. I. Dumitrescu Chihot című művét Thomasnak ajánlotta, és az ősbemutatót is ő játszotta. Rendszeresen szerepel különböző kamarazenei együttesek előadásain, leggyakrabban a Bácsi Lajos által vezetett Musica Redivivában, ahol olykor basszusgambán is játszik. Eddig három hanglemeze készült, egy klasszikus művekből, kettő pedig kortárs kompozíciókból. 1981-ben egy hazai művészeti versenyen első díjat nyert.1971 és 1974 között pedagógiai tevékenységet is folytatott, de mind inkább sűrűsödő koncert-kötelezettségei ennek abbahagyására kényszerítették.A kritikák egyhangúlag nagy elismeréssel szólnak róla és különböző dicsérő címekkel, ?a nagybőgő mágusa", ?csodálatos művész" stb. tisztelik meg. Leghivatottabb kritikusa, volt tanára, Prunner egy ízben így nyilatkozott róla: ?A fiatal Thomas a nagybőgő-repertoár kibővítésének új l?hetőségeit nyitotta meg különleges játéktechnikák bevezetésének és kiterjesztésének a segítségével."Mint a legtöbb jelentős nagybőgős, számos átiratot készített hangszere számára. Ő is komponált egy kadenciát Dittersdorf E-dúr koncertjéhez, és rendszerint ezzel játssza a művet. Előadását hanglemezfelvétel is megörökítette.Francia vonófogással játszik, ami a következők miatt természetes is: Thomas pályájának különlegessége, hogy ő a nagybőgővel párhuzamosan a gordonkával is foglalkozott, sőt, miután 1968-ban befejezte nagybőgős tanulmányait, a következő két évben kizárólag gordonkatudásának elmélyítésén fáradozott S. Antropov és G. Jarosevici főiskolai tanárok vezetésével. Az ekkor szerzett tapasztalatok természetesen nagybőgőjátékára is hatással voltak. Kialakított egy sajátos balkéz-technikát, melyet aztán rendszeresen alkalmazott kiegészítő fogásként. Ez a technika nagyban segítette a már említett gordonkaverseny előadásában.