Nagybogo.HU | Nagybőgősök információs portálja


      Ma 2016. szeptember 25., vasárnap, Eufrozina és Kende napja van.     Kapcsolat  Támogatás
Címlap Nagybőgősök Magyarok Barczi Edina (Palatinné)

Barczi Edina (Palatinné)

Jelenleg feltöltés alatt...

 
Papp Gyula
1957-től a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekarának, majd a budapesti MÁV Szimfonikus Zenekar tagja volt.


 
Árkus József
1949-től  a Szegedi Szimfonikus Zenekar tagja, jelenleg a Szegedi Nemzeti Színház zenekarának  nagybőgőse.


 

Würtzler Béla
Budapesten a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekarának tagja volt 1953-tól 1956-ig. 1956 után a Bostoni Szimfonikus Zenekar tagja lett.


 

Rahói Ernő
Jelenleg feltöltés alatt...


 
Póta György
1999-ben végzett a Budapesti Főiskolán Járdányi Gergely növendéként. Jelenleg a Danubia Szimfonikus Zenekarban tevékenykedik.


 

Tibay Zoltán
1910. szeptember 6.-ikán született Soroksáron. A Nemzeti Zenedében Schmitz Róbert tanítványa volt, 1932-ben végzett és szerzett művész oklevelet. Még ugyanezen évtől kezdve a budapesti Operaház tagja lett, mint „magángordon szólista” , továbbá a Budapesti Filharmóniai Társaság zenekarában is közreműködött szóló nagybőgősként.Évekig a Léner, illetve a Waldbauer-Kerpely vonósnégyes rendszeres partnere, majd a Budapesti Kamaraegyüttes művésze volt. Ezekkel az együttesekkel Európa nagy részét beutazta.1934-től rendszeresen adott önálló koncerteket Budapesten, és a rádióban is többször fellépett. Az ő nevéhez fűződik Budapesten az első olyan hangverseny, amelyen a nagybőgő mint koncertáló hangszer hallatta hangját magyar művész kezében. Ez a koncert 1934. augusztus 1.-jén volt, és a rádió is egyenes adásban közvetítette. Ez a fellépés hatalmas sikert hozott számára.1948-ban Bécsben volt önálló szólóestje hatalmas műsorral. Erről a Wiener Kurier 1948. május 26.-i számában a következőket írta: „Különleges hangszeren játszott Tibay professzor. A nagybőgő szólóhangszerként igen ritkán szerepel, és Tibay csodálatos hangokat csalt ki e hangszerből. Virtuóz előadása egyedülálló.” Műsorán a legnehezebb művek szerepeltek: Láska és Kuszevickij Nagybőgővesenyei, Jemnitz szólószonátája, és egyik saját kompozíciója.1958-ban a párizsi televízió számára adott hangversenyt, szintén szép műsorral. A koncert külön érdekessége volt, hogy a szokásostól eltérően, hárfakíséret járult hozzá, amelyet Rohmann Henrik hárfaművész szolgáltatott. Tibay több ízben fellépett a kassai rádióban is. Ragyogó muzsikus, virtuóz szólista, a magyar zenei élet egyik büszkesége volt.A sajtókritikák mind lelkesen emlékeznek meg Tibay játéláról és csak felsőfokú jelzőket találnak méltatására. A Budapesti Hírlap 1939. március 14.-i számban Mozart est a Zeneakadémián címmel írta: „Tibay Zoltán az Operaház fiatal művésze pompás felkészültséggel és stílussal játszotta Mozart Per questa, bella mano nagy szólóját Littassy György közreműködésével.” Ugyanerről a koncertről az Est így ír: „A nagyigényű kontrabasszus szólamot Tibay Zoltán játszotta, hegedűt megszégyenítő, káprázatos virtuozitással és puhán vibrált hanggal. Ezt a számot a közönség megismételtette!” A Magyar Nemzet 1940. április 17.-én ezt írta róla: „A közreműködők közül külön érdeklődés kísérte a ritkán hallható gordonversenyt kitűnő technikával tolmácsoló Tibay Zoltán művészetét.” A Magyarság 1941. május 17.-én: „A nagybőgőversenyt Tibay Zoltán szólaltatta meg boszorkányos technikával. Aki nagybőgőkoncertet még nem hallott, alig tudja elképzelni a zenekar e szerény hangszerének lehetőségeit.” A Világosság 1949. áprilisában: „Tibay tegnapi hangversenyén talán Kuszevickijnek, a gordon nagy művészének és karmesternek versenyművével érkezett el a csúcshoz. Tibay nagy mesternek bizonyult a legfinomabb árnyalatokban is.” A Népszava írta Jemnitz Sándor szerzői estjéről: „Megállapítottuk, hogy Tibay Zoltán nehézségeket nem ismerő játékéban a gordon nem is úgy hangzott, mint magasabb testvére, a gordonka, hanem inkább mint valami hatalmas zengzetes brácsa.” Lénerék Schubert estjéről: „A Forellenquintettben Tibay Zoltán társult. Művészetébena gordon nem nagybőgőnek, hanem finom csellónak tetszett.” Tibay Zoltán 1945-től haláláig a Zeneművészeti Főiskola tanára volt, 1960-ban docenssé, később professzorrá nevezték ki. Kitűnő és eredményes pedagógus volt. Pályafutásának eredményeként több mint ötven élvonalbeli nagybőgőst indított el mind a magyar, mind a külföldi zenei élet gazdagítására. Kiemelkedő tanítványai valamennyien rangos zenekarokban dolgoznak: · Farkas Géza (Stockholm) · Mihalik Antal (Minneapolis) · Würtzler Béla (Boston), · Tibay Zsolt (Tokió) és még sokan, akik külföldön öregbítik a magyar nagybőgősök hírnevét.Itthon:· Bartányi István · Enreiter István · F. László Éva · H. Zováthi Alajos · Lajhó Géza · Lukácsházy István · Nagy László Tamás · Soós Balázs · Szántó Gábor · Tóth Kiss Péter az ország legjobb zenekarainak művészei. Tanítványai közül számos kiemelkedő pedagógust találunk: · Janzsó György · Keresztfalvi Gizella · Lukácsházy István · Ifj. Saru Károly · Ruzsonyi Béla1985. április 17.-én jubileumi koncert keretében ünnepelte születésének 75., pedagógiai pályafutásának 40. évfordulóját.A Zeneakadémia Nagytermét megtöltötték a tanítványok, a tanítványok tanítványai, a pályatársak, és tisztelők sokasága. Az ünnepi koncerten felléptek: Bartányi István, Bencze Miklós, Duka Norbert, H. Zováthi Alajos, Lajhó Géza, Pege Aladár, Som László, Tibay Zsolt, és az est díszvendége Ludwig Streicher. Ez utóbbi először járt Budapesten, ahol játékával óriási sikert aratott.Tibay Zoltán 1989. május 24.-én hunyt el.